Könyvek
- szövetszerkezetes épületek
Írások
Rajzok
Szabadalmak

Tanítványok
Mit tegyünk, hogy jól épüljön a jövőnk?
Egy építész családi háza
Sámsondi Kiss Béla Ybl-díjas építész alkotó-feltaláló életútja
Székelyfurfang a vasbetonban
Szövetszerkezetes építési mód és a magánlakás-építés
In memoriam

Olgyay & Olgyay
nyomtatóbarát verzió | csak a szöveg
 


SZÉKELYFURFANG A VASBETONBAN

Molnár Farkas vitája Sámsondi Kiss Bélával
Bár a bukaresti Carlton vasbetonvázas létére összedőlt, senki sincs a szakemberek között, aki a beton és a vas szilárdságában kételkednék. Innen-onnan még hallunk olyan hangokat, hogy félős ezekre a karcsú lábú hatalmas testekre tekinteni vagy a messze kinyúló lemezek alá állani. Az ilyen megjegyzések csak az új dolgok iráni ellenszenvből származnak, és semmi ésszerű alapjuk sincs. Egyensúly-érzékünk a repülés korszakában már megváltozhatott volna. Sőt egyre többet várunk a vasbetontól, amelynek eddig is döntő szerepe volt az építészet átalakulásában. Elvárjuk, hogy minél olcsóbbá, jobbá és szilárdabbá tegye házainkat. A vasbeton-szerkesztési módok azonban mintha már tökéletesen betöltenék hivatásukat, megcsontosodtak, mint a vas a cement kötése után. A sztatikus szakmérnökök, akik kizárólag ezek szerkesztésével és számításával foglalkoznak, többnyire megelégszenek a bevált módszerekkel. Ha építek, szinte mindegy melyik sztatikushoz fordulok, mert vasszerelési terveik és költségvetéseik között alig van eltérés. Véletlenül azonban emberemre találtam, aki az épület vasbetonvázának költségeit lényegesen tudja csökkenteni.

A Sashegy oldalában áll egy kis lakóház, szalagmódra végigfutó ablakokkal, fénylő falakkal, kedves, hiánytalan belsőségekkel. Itt beszélgetek Sámsondi Kiss Bélával, a Romániából kiüldözött székely építésszel. Én, aki az épületek beosztását és formáját gyúrom az új céloknak megfelelővé és Ő, aki a ház csontvázát alakítja saját új módszere szerint.

Én: Mondd, barátom, hogy tudtál a sztatika szabályain változtatni? Hiszen a beton és a vas teherbírása, a szerkezetekben való különféle működése fizika törvényszerűségeken alapszik. A szilárdságtan gyakorlati tudomány, amelyet minden részletében a valóság igazolt. Hol lehet itt újítani?

Ő: A sztatika törvényeit nem változtattam meg. Én is ugyanolyan számítások szerint dolgozom, mint a többi mérnök, de nem ugyanolyan formájú szerkezeteket tervezek, mint a többi. Te is helyiségeket, szobákat és konyhákat tervezet és csak azáltal újítottál, hogy más formákat adtál a helyiségeknek és másként csoportosítottad őket. Csak más vonalakat húztál és mégis a lényegbe vágtál. Én is csak a szerkezetiformákon változtattam és máris kevesebb vas kell hozzájuk. Ebben a házban, amely 300 m3 (egy háromszobás villának felel meg), csak fél mázsa vas van. Más ötször ennyit helyezett volna beléje.

Bejárjuk a házat. Kiss Béla megkopogtatja a fő tartóoszlopot, cseng, mint egy virágcserép, fala csak három cm vastag, belső üregében vezetékek vannak. Nézzük a külső falat, mindössze 12 cm vastag. Künn fagypont körül van, benn langyos kályha, mégis kellemes meleg van. Elmagyarázza a lapostetőt, vékony de magas vasbeton gerendákból áll, amelyek közé az ő papirosszerű vasbetonlemezei vannak feszítve és felül tükörsima bitumen van ráöntve. Nem látok semmi ördöngősséget, mégis ámulok, magyarázatot kérek.

Ő: Azt nagyon jól tudod - mondja -, hogy a vasbetonszerkezetekben a vasszükséglet nemcsak a terheléstől függ! Függ attól is, hogy hová helyezzük el a szerkezetben a vasat és nem kevésbé attól, hogy mekkora a szerkezet saját súlya. Én a kettőn egyszerre akartam segíteni, az igénybevétel irányában megnövelem a tartó keresztmetszetét, hogy a vasat az egyensúlyvonaltól minél távolabbra helyezzem és üregesre csinálom a tartót, hogy minél könnyebb legyen.

Én: De hogyan csinálod meg a való-ságban ezeket a bonyolult formákat? A közönséges szerkezetekhez is szörnyű sok fa kell, hogy a zsaluzással az öntőformákat kialakítsuk. Egész erdőt kell aláépíteni és a beton kötése után „kiirtani". Rettenetes állványzat van minden épületen, térfogatban több a zsalu-zó faanyag, mint a beton, amit körülölel, hogy segítettél ezen?

Ő: Nem is hiszed, hogy ez volt éppen az én kiindulásom. Bosszantott a sok fa és még jobban, hogy a fele az építkezés alatt tönkremegy. Én nem fa, hanem üvegformába öntöm a betont. Így tükörsima felületet kapok, olyat, mint a márvány, ez nem szorul vakolatra. A beton így keményebb lesz, mert nem szívódik el belőle a nedvesség, a külső oldal pedig szép és időtálló magától.

Én: Ezzel tehát megoldottad a homlokzat kérdését is! Mennyit szidtuk a vakolatot, amely csak elkészülése pillanatában ragyogó fehér és tiszta. És nem kell ezentúl drága kő- és csempeburkolatokért küzdenünk, maga a szerkezet lesz a tökéletes formában széppé. És milyen egyszerű megoldás, az üveg csak alig drágább, mint a deszka, a különbség kisebb, mint a legrosszabb vakolat költsége. De hogyan állítod össze az üveglapokból az öntőformát?

Ő: Nem mondom, hogy túl egyszerűen. Kész öntőformáim vannak, amik összecsavarozható falécekből készülnek. Ezeket viszem egyik helyről a másikra, nem támasztom alá cölöpökkel, hanem magára a vasra függesztem fel. Érdekel, hogyan?

Rajzol, magyaráz, kis modellt csinál a keze ügyébe kerülő tárgyacskákból. Megértem, de nehéz volna az olvasóknak is megmagyaráznom. Nem is akarom. Ez elvégre az ő találmánya, ha szükségét látják, forduljanak hozzá. (...)

Én: Kérdezem végül, nincsenek nehézségeid a találmányaid hatósági engedélyezésével?

Ő: Romániában bizony voltak, - mondja mosolyogva - fizetnem kellett borítékban, hogy engedélyezzék és konkurrenseim még többet fizettek az elutasításért. Licitáltunk, én tovább bírtam, mert eleget kerestem. Most nem vagyunk Romániában, itt nyugodt lélekkel állok tiszta tudományos szakemberek elé. A városházán Kazinczy tanácsos úr bírál el, világhírű szakember, aki szívesen foglalkozik minden újítással. Aminek szilárdságát be tudom bizonyítani, azt örömmel engedélyezi. Ellenben vannak nehézségeim a kivitelezőkkel. A finom, pontos munkára megfelelő munkásgárdát kellene begyakorolnom. Ez is meglesz idővel.

Az egész beszélgetés alatt az járt az eszemben, hogy miért nem ismertük Sámsondi Kiss Bélát már legalább tíz éve. Ma nem kellene a régi vagy az új építés kérdéseiről vitatkoznunk. Mert az ország erszénye kimondta volna a döntő szót. Lévén az építkezés elsősorban szociális kérdés. Minden embernek kényelmes lakást, minden munkához egészséges teret. fele áron újat, vagy drágán és ósdit? Ki mert volna a felelettel habozni? És éppen székely ember hozta a megoldást, amelyet az egész világ nekünk köszönhet majd, ha széltében elfogadjuk, mielőtt utólag másutt is kitalálnák, amint már egy párszor megtörtént.

(A "VITA" ZILAHY LAJOS LAPJÁBAN, A HÍD-BAN JELENT MEG 1942 ŐSZEN)